Teleki Blanka

blanka02

Teleki Blanka élete (1806-1862)

 Erdélyi arisztokrata család sarja, a ma Máramaros megyéhez tartozó, közeli Hosszúfaluban (Satulung) született 1806. július 5-én. Apja, a szigorú és zárkózott, ám igencsak művelt Teleki Imre jelenleg felújítás alatt álló kastélyában töltötte gyermekkorát. Fiatal korában művészi pályára készült, hazai és külföldi mesterektől tanult festészetet és szobrászatot. A nőnevelést nagynénje, az első magyar óvódákat alapító Brunszvik Teréz hatására választotta élethivatásul. 1846-ban leánynevelő intézetet állított fel Pesten, azzal a céllal, hogy korszerűen művelt, a magyar nyelvet kitűnően beszélő, a nemzet iránt elkötelezett főrangú leányokat neveljen. Ez volt az első magyar középfokú leányiskola. A mai budapesti Szabadság téren álló tanintézet vezető tanára Vasvári Pál volt. A növendékek közvetlen felügyeletét Leövey Klára látta el, a nevelőmunkát Teleki Blanka irányította. Az intézetet 1848 végén, Pest kiürítésekor bezárta, majd Leövey Klárával együtt Debrecenbe követte a kormányt. Késobb Szegedre menekült, pénzzel, élelemmel segítve a sebesült honvédeket. A szabadságharc bukása után a család Szatmár megyei birtokán, Szatmárpálfalván élt, bujdosókat rejtegetve, gyűjtögetve a szabadságharc ereklyéit. Több forradalmi nyomtatvány megjelenését támogatta és külföldi forradalmi körökkel tartott kapcsolatot. Levelezéséről a bécsi rendőrség tudomást szerzett. 1851-ben letartóztatták, a haditörvényszék szerint azért, mert otthona búvóhely, politikai laboratórium és veszélyes mesterkedések színhelye volt. Letartóztatását követően két éven át raboskodott Pesten, az Újépületben. A hatalmas kaszárnya egyik sarka éppen szembenézett az egykori nevelőintézet épületével. A tárgyalás során a hadbíró ezt jegyezte meg róla a periratban: “Ritka szellemi képességű és tudományos muveltségű, meg nem félemlíthető, szilárd akaratú és fáradhatatlan kitartású hölgy.” 1853. június 30-án hangzott el az ítélet: tíz évi várfogság. Keserves évek következtek, amelyből 6 évet Brünnben, Olmützben és Kufsteinben töltött. Amnesztiával szabadult 1857-ben. Már 51 éves volt, amikor szellemileg frissen, de testileg megtörten és kimerülten húgához költözött Párizsba. Ott halt meg, távol hazájától, 1862. október 23-án.

Gyűjtötte: Schmuck Bence


Titkos szerelem

 A nevelőintézetben a magyart és a történelmet Fejér Pál tanította, s a lányok rajongtak tanárukért. Blanka is gyakran végighallgatta az órákat. Esténként a fiatal tanár egy csésze tea mellett beszélt a grófnőnek a márciusi eseményekről. Blanka tudta, hogy Fejér Pál Vasvári Pál néven egyik vezéralakja a márciusi ifjaknak. Rajongott érte, de szerelmét titokban tartotta. A történetírás még adós nekünk ezzel a kapcsolattal, amelynek részleteit alig ismerjük. Március 15-e nem érte váratlanul Blankát. Boldogan szorongott a Nemzeti Színház hátsó sorában, a Bánk bán ünnepi előadásán. A tanítás folytatódott az intézetben, de Fejér Pál tanár úr kénytelen volt megszüntetni az óráit, mert az ifjúság vezére lett. Kossuth önkénteseket toborzott, de a vesztett móri csata után Windischgratz serege már Pestet fenyegette. Aki tudott, menekült a fővárosból. A szülők már a karácsonyi szünetben hazavitték lányaikat az intézetből. Blanka és barátnője, Leöwey Klára szilveszter éjszakáján a többi menekülttel együtt nagy nehezen jutott fel a Szolnokra induló vonatra. A száz kilométeres út 24 óráig tartott. Onnan húszfokos hidegben egy rozoga szekéren három napba telt, amíg Debrecenbe értek. Debrecenben találkozott utoljára Blanka Vasvári Pállal, aki szabadcsapatot szervezett, és őt kérte fel zászlóanyának. Blanka örömmel teljesítette a kérést, ekkor látta a fiatal őrnagyot utoljára. Vasvári a román felkelők elleni harcban esett el, és holttestét éppen úgy nem találták meg, mint Petőfiét.


Börtön és szenvedés

 A világosi fegyverletétel után Blanka Klárával együtt visszavonult pálfalvi kastélyukba. Szülei közben közben meghaltak. Ágostról tudták, hogy sikerült elmenekülnie. Drezdából küldött üzenetet Emmának, kérte, hogy kisérelje meg a kijutást a gyerekekkel együtt. Emma parasztasszonynak öltözve, hamis papírokkal jutott el Drezdába, férjét betegen találta, Ágost már csak két hétig élt. Pálfalván Blanka bujdosó menekülteket rejtegetett, és vegytintával írt leveleket küldött Emmának, aki ugyanilyen módon válaszolt. Nem sejtették, hogy minden külföldről érkezett és oda küldött levelet felbontanak és elolvasnak. Teréz pesti magányában úgy döntött, ellátogat Pálfalvára, hiába intette hűséges komornája: ne tegye ki magát a keserves utazásnak. Teréz még régi írásait is magával hozta, Blankával akarta megbeszélni, mit írjon ezekből az elsárgult irományokból készülő könyvébe. Ezen dolgoztak, amikor 1851. május 13-án a nagyváradi rendőrség két alkalmazottja jelent meg, felmutatták a házkutatási parancsot, minden írást lefoglaltak, kidobálták a fiókok, szekrények tartalmát, felhasították a fotelek huzatait, majd amikor Kossuth-bankókat találtak, magukkal vitték Blankát és az iratokat. Fél év után Pestre hurcolták a kaszárnyából átalakított börtönbe: az Újépületbe. Oda került Leöwey Klára is. Csak két év után hoztak ítéletet. Blankát tízévi, Klárát ötévi várfogságra ítélték. A vád felségárulás és a Kossuth-bankók rejtegetése volt. Kuffsteinbe vitték a két foglyot, és a legkegyetlenebb börtönrészben helyezték el őket. Amíg emberséges parancsnokuk volt, kaphattak könyveket, írószereket. De annak halála után minden kedvezményt megvontak tőlük. A császárhű rokonság kérte Blankát: írjon kegyelmi kérvényt, ő nyugodtan azt felelte: Nem tudom mi az! Öt év telt el így. Télen a -35 fokos hidegben nehezen juthattak szabad levegőhőz. Öt év után Klára szabadult bár sírva kérte: hadd maradhasson Blankával. A hatodik évben a börtönbe politikai foglyok helyett közönséges bűnözők kerültek, így Blankát átszállították Laibachba, ahol enyhébb volt az éghajlat. Itt egy emberséges parancsnok minden kedvezményt megadott neki, s elárulta, hogy a császárné újra gyermeket vár, s ha fia születik, a politikai foglyok amnesztiát kapnak. 1861. május 13-án, éppen hat évvel elfogatása után megnyílt Blanka előtt a börtön kapuja. Sürgönyzött Teréznek, hogy május 16-án, Bécsben a Hotel Wandlban várja, Teréz azonnal csomagolt és mintha delejes erő vonzotta volna őket, egy időben ért a hotel elé a két bérkocsi. – Megmondtam, hogy megvárlak! – ölelte át a nyolcvanegy éves Teréz Blankát – és betartotta ígéretét. Blanka szomorúan tapasztalta, hogy semmi sem változott az országban. Állandóan nyomában voltak, s csak nagy sokára kapott útlevelet, hogy húgához utazhasson Párizsba. Rövid ideig élvezhette a családi légkört, megbetegedett, és 1862 októberében elhunyt. Sírjánál Irányi Dániel mondott búcsúbeszédet. Remélte, hogy Teleki Blanka hamvai visszakerülnek hazájába, ha ez a föld már szabad lesz.

 Kertész Erzsébet